2009. dec. 7.

Alma japán módra


Ha régebben ilyen képet láttam volna egy almáról, az lett volna a véleményem róla, hogy beteg, vagy romlott, vagy valami ehhez hasonló. Amikor szeptemberben Magyarországra mentem, a repülön egy japán főzőműsort néztem. És ekkor ismerkedtem meg először azzal, hogy milyen is itt az igazi japán stílusú alma, és annak termesztése.

Bár mostmár úgy tűnik ez a termesztési mód hamarosan kihal, de nagyon érdekes, és nem csoda, ha a japán alma drága.
Míg más gazdaságokban az almát csak akkor érintik meg általában mikor már szüretelni kell, addig Japánban jó szokszor megteszik ezt, talán 10-szer is akár. Először akkor, amikor még csak virágzik az almafa. Nem mutatták, de ha jól értettem, akkor a szirmait leszedik és csak egyet hagynak fenn, minden egyes virágon. (nem biztos). Ettől lesz az alma sokkal nagyobb, mint átlagosan.

Aztán amikor már kifejlődött a gyümölcs, de még nagyon pici, és színe sincs még, akkor egyenként kis zsákokat tesznek rájuk, ami addig van rajtuk, amíg meg nem nőtt a gyümölcs (kb. 3 hónap). Ezzel az élősködőket is távol tartják, meg az alma tovább raktározható lesz, és az íze is finomabb így.
Utána leveszik a zsákokat, és kiteszik az almát a napnak. Még arra is ügyelnek, hogy nagyon egyenletesen érje őket a napfény. Levágják a fa leveleit vagy ágait, bármit, ami a napfényt takarhatja, illetve forgatgatják az almát az ágakon. Így lesz szép piros mindenhol. De van amikor úgy napoztátják, hogy közben egy matrica is van az almán. Akkor valamilyen írásjel vagy kép rajzolódik rá az érés során.
A napoztatás miatt, nagyon megnő az alma cukortartalma, ami azt a sárga elszíneződést okozza az alma közepén.

Végül a szüretelés ideje következik, amit minél későbbre halasztanak, de nem szabad megvárni, amíg az első hó leesik.
Szóval valahogy így készül a tökéletes alma.
Múlt héten ilyet vettem. Kisebb méretű volt, és olcsóbb is (70 yen/db) de a közepén ott volt a sárga elszineződés. És valóban nagyon, nagyon édes íze van. Minden nap tudnék belőle enni. Finom, természetes gyümölcscukor. Nyami!

2 megjegyzés:

Pejho írta...

Mmmm...az ilyen fajta alma biztos nagyon finom! Szívesen megkóstolnám.
Egy filmben láttam, hogy Matsusakában a teheneket paradicsomi körülmények között tartják. Almán és sörön élnek és rendszeresen szakéval dörzsölik át a szőrüket (mondjuk ezt a tehenek annyira nem értékelték). Ettől nagyon jó minőségű húsuk volt. (és nagyon drága)
Jó lenne, ha természetes lenne mindent ilyen színvonalon termelni és termeszteni és sokkal egészségesebbek lehetnénk.
Láttam már néhány filmet arról, hogy az ételeink alapanyagait milyen körülmények között állítják elő és elment a kedvem az evéstől. Olyan értéktelennek tűntek a nagyüzemi gazdaságokban termelt dolgok. Se napfény, se rendes víz, sőt gyakran még földet se láttak a növények.

Toke írta...

Tényleg finom ez az alma. Mézédes. Főleg a sárgás része.
Igen, azoknak a teheneknek nagyon jó dolguk van életükben. És biztos finom a húsúk is. Sajnos ilyen fennséges húst még nem volt alkalmam kóstolni, de ez azért is van, mert tényleg írtó drága.
Az is tetszik amikor a halakat akupunktúrával bénítják le, hogy nyugodtak maradjanak, amíg ki nem végzik őket.
Meg van még annyi szép hagyományos módszer ebben az országban, de ezeket is egyre kevesebben űzik.

Egyetértek, jó lenne, ha természetes lenne így termeszteni, vagy tenyészteni, stb. De az a baj ezzel, hogy jó sok munkaerő kell hozzá, meg egyéb költség, amit ugye a cégek többsége nem szeret, meg nem tud fenntartani. Szóval változás nem nagyon lesz már. És csak az eddig meglévő hagyományokat követő gazdaságoktól várhatunk el ilyesmit.
Én is láttam tv-ben ilyen mű étel termesztést. Teljesen fehér szobában, mesterséges fények közt, valami fura szivacsban föld helyett. Semmi természetes nincs az egészben. Kiváncsi lennénk, mennyire más a tápanyagtartalma egy igazi zöldségfélétől...vagy lehet jobb, ha nem tudom meg soha...

Ajánlott

Related Posts with Thumbnails