2009. dec. 2.

Az utolsó előtti lépcsőn állok!

Kimaradtam az írással egy hétig. Az a helyzet, hogy igazából semmit sem csináltunk, vagy amit csináltunk az megint az, amit eddig is csináltunk. A semmiről meg elég nehéz érdekeset írni. Meg kedvem sem volt hozzá, mással foglalkoztam....rosszalkodtam, és megint megnéztem egy sorozatot.

De most itt vagyok, és jó hírekkel szolgálhatok. Legalábbis nekem az. Tudom, hogy a családomnak nem annyira, de remélem örülnek majd a boldogságomnak.

Tegnap elmentünk a bevándorlási hivatalba, ami Tennouzu Island-en található. Nagyon gyors az ügyintézés. Szerintem, ha valaki Magyarországon menne ilyen hivatalba, akkor rá kell szánnia a fél napját. Sajnos nekünk korábban nem volt alkalmunk bemenni vagy kikérni a megfelelő formanyomtatványokat, úgyhogy az időnk nagy része inkább a dokumentumok kitöltésével telt el, de ha már a kitöltött dokumentumokkal jelentünk volna meg, akkor szerintem végeztünk volna max. egy fél óra alatt. Arra is nagy odafigyelést szántunk, hogy minden más beadandó dokumentum kéznél legyen, így emiatt is gyors volt az intézés.
Nagyon komoly kérdéseket tesznek fel ezeken a formanyomtatványokon. Például olyan dolgokat, hogy mikor és hol ismerkedtünk meg legelőször, és kis fogalmazásban ezt ki is kell fejteni, hogy hogyan, és a kapcsolatunk menetét. Meg hogy hányszor jártunk egymás országában, és dátum szerint le kell őket írni. Szülők nevei és telefonszámai. Mennyire beszéljük egymás nyelvét, meg sok hasonló kérdés. Ráadásul, mivel a férjem vállalja értem a felelősséget ebben az országban, ezért egy csomó céges dolgot is le kellett írni, meg persze a fizetését. A fizetéséről még több hónapra visszamenőleg is hoztunk megunkkal bizonylatokat, biztos ami biztos. És el is kérték. De ami a legviccesebb, hogy közös fotót is be kellett adni. Párom nem hitt nekem ezzel kapcsolatban, pedig biztos forrásból tudtam, hogy kell (a Japánban című blog kedves írója segített ebben, amit nagyon köszönök neki). Képeink nagy része digitális formában van, és csak 3-4 van kinyomtatva, aminek már nincs meg a digitális változata, és a pénztárcámban tároltam. Nagyon sajnáltam odaadni ezért...:(, de ha ez a szabály, vagy törvény, akkor nincs mit tenni, máskor hinni kell nekem és akkor nem bánja a képünk. De sebaj lesz még sok újabb kép.
Szóval most azt sikerült elérni, hogy kapjak egy pecsétet az útlevelembe arról, hogy a vízum elbírálás folyamatban van. Valószínüleg egy olyan 3 hónap múlva kapunk értesítőt, hogy mi lett az eredmény. Nem vagyok bűnöző, páromnak is van elég fedezete ránk, úgyhogy mostmár remélhetőleg felérek a lépcsőkön hamarosan és kapok vízumot. Bár lejár az ideiglenes tartózkodási engedélyem, de ezzel az új pecséttel már maradhatok.
Idén nem megyek így vissza Magyarországra, de még megyek oda a jövőben az biztos.

Mostmár megtanultam egyedül metrózni is. Szépen hazajöttem, még metróvonalat is váltottam és jegyet is vettem. Talán másoknak ez nem nagy dolog, de én, akinek nagyon rossz a tájékozódó képessége, örülök, hogy sikerült.
Odafelé menet, megint tapasztaltam hogy mennyien vannak a metrón reggel. Rémes.
Úgy kell elképzelni, hogy megjön a metró. Kinyílik az ajtó, és látni, hogy tele van. Az emberek még az ajtó közvetlen közelében, a küszöbön is ácsorognak. Azt hinném magyar fejjel, hogy ide már nem férünk be, meg kell várni a következőt. De nem! Háttal szépen be kell farolni és odébb illetve beljebb lökni az embereket. Még vagy 8-an felzsúfolódtunk ily módon.
Rossz érzés ennyire közel állni sok emberhez, főleg influenza járvány idején. Nem is mondhatnám hogy centikre, vagy 1 centi távolságnyira, mert a testek teljesen összesimulnak. Egy jó dolog van csak: nem kell kapaszkodni.

2 megjegyzés:

Pejho írta...

Azt hittem beteg vagy és azért nem írsz.
Örülök, hogy csak kedved nem volt hozzá, bár már vártam az újabb érdekességeket.
Tomoko oldalán egyszer olvastam a tokyoi metróról és a hálózatról is volt fent kép. Hát aki azon ki tud igazodni..... Nagyon ügyes vagy, hogy tudsz egyedül közlekedni. :) Hordanak az emberek maszkot? Itt sajnos egyáltalán nem tartják fontosnak.:(

Toke írta...

Kivettem egy kis pihenőt, meg lekötött a sorozatnézés.:)
De most folytatom az írogatást gőzerővel.

Először tényleg nagyon bonyolultnak tűnt a metróhálózat, még most is az, mert rengeteg vonaluk van, de már kicsit átláthatóbb lett számomra. Szerintem, ha valamire rá van kényszerítve az ember, akkor úgyis előbb utóbb megtanulja:). Meg szerencsére sok helyen ki van írva romanizált betűkkel is az állomások neve, így könnyebb eligazodni, annak akinek még nem megy az írásjegyek olvasása.

Viszonylag sok ember hord maszkot, de mégsem olyan sokan, talán az emberek 30%-a, de ez csak tipp. Már nem emlékszem, mert nem figyeltem oda megfelelően amikor ment a hírekbe, de egy kutatás kimutatta, hogy a maszk sajnos nem ér túl sokat.
De nem csak a vírus miatt hordanak maszkot, hanem akkor is, ha éppen beteg az adott személy. Ami szerintem nagyon jó szokás. Így nem tüsszentenek közvetlenül a mellettük, vagy előttük ülőre, és így talán kevésbé fertőznek...
Habár....vannak elég bunkó alakok is, akik rádköhögnek, rádtüsszentenek, vagy éppen köpnek egy nagyot. Ezek egyébként tipikus jellemzők más ázsiai országokban, de nem gondoltam volna, hogy itt is találkozom ezzel...

Ajánlott

Related Posts with Thumbnails