2010. jan. 20.

2010.01.20. Döglött galamb parfüm. Fincsi étterem.

Néha már nem tudom miről írjak, mert elhagy az ihlet, ... persze annyi dolog van amiről írhatnék. De igazából nem ezért nem írtam az elmúlt pár napban. Hétfőn és kedden párom kivett egy kis szabit, kicsit meghűlt, meg pihenni szeretett volna, aminek én, és Marley is nagyon örültünk.:) Szóval ez a négy nap nagyon jó volt.


Hétvégén lementünk a partra sétálgatni. Gondoltuk, hátha megint láthatjuk a hegyet, de sajnos megint felhők takarták, holott minden más irányban az ég teljesen tiszta volt. Marley-t megint szabadjára eresztettük, nagyon élvezte. De mi nem. Mert amit aznap csinált az borzasztó volt...Egyszer csak azt vettük észre, hogy elkezd rohanni egyenesen a nádasba jó messzire tőlünk. És mit csinál megint?? Hempereg! Fogtuk a fejünket ismét, hogy "csak nem megint döglött hal?!" Rohantam hozzá ahogy tudtam, hogy ismét pórázon legyen, és ekkor megláttam, hogy ezúttal mi volt a hempergés oka. DÖGLÖTT GALAMB. Kiáltottam páromnak, hogy mit láttam, ő is rohant hozzánk, aztán együtt rohantunk haza. Fürdetés, miegymás. Úgy félek, hogy ennek a kis idiótának egyszer valami baja lesz. Többé nem lehet szabadon a parton, az már fix. Hihetetlen, hogy mik jutnak eszébe.

Szerencsére a többi nap már nyugodtan telt el. Vasárnap valami nagyon finomat akartunk enni, így az jutott eszünkbe, hogy együnk most az egyszer valami étteremben. A közelünkben lévő Steakhouse-ra esett a választásunk. Aznap olyan szél fújt, hogy tényleg majdnem megfagytunk. Jól esett bemenni a meleg étterembe. Sajnos szokásom szerint megint nem volt nálam a fényképezőgép...

Majdnem teltház volt, szerencsénk volt, hogy még 2 asztal üres volt, így megkaptuk az egyiket. De jó nagy asztal volt. Nyolc ember is kényelmesen elférne ott. Olyan jellegű volt a helyünk, mint a nyugatiasított japán szobák. Tehát az asztal viszonylag alacsonyan van, de nem muszály török ülésben, vagy a lábadon ülni, hanem le lehet lógani az asztal alá, ahol annak külön helye van. A cipőt is természetesen le kell venni. Az asztal közepén pedig (olyan mint a képen látható), van egy grillező rész, aminek segítségével nagyon finom yakiniku (sült marhahús) készíthető. Ezt általában rögtön üzembe is helyezik, amint helyet foglaltunk.
Ilyen asztalhoz már Magyarországon is volt szerencsém. Ha jól emlékszem, Budapesten, a Dohány utcában van egy nagyon jó koreai étterem és ott pont ilyen asztal van. Amikor először mentünk oda, csak véletlenül mentünk be, nem is tudtuk, hogy az étterem egyáltalán, főleg nem, hogy koreai, mert az embléma ami ki van rakva, nem arra utal. Egy kalóznak a feje van kirakva. Kívülről azt hittük valami italbár lehet, de belülről azért egész más. Nagyon finom az ételük. A rizs is isteni, és szerintem ott ettem eddig a legfinomabb kimchi-t (csipős koreai savanyúság). Szóval, aki ki akarja próbálni a yakiniku-t, azt az éttermet csak ajánlani tudom!



Az ilyen steak házakban mindig nyershúst szolgálnak fel, és hát főleg marhahús az amit lehet választani, és annak különböző részeit. Szerettünk volna egy egész menüt választani, de aznap pont nem csináltak olyat, amit választottunk. Ezért rendeltünk inkább két jeges oolong teát, meg 1-1 bibimbap-ot, és 5 szelet marhanyelvhúst, és még 5 szelet marhahúst (nem emlékszem a marha melyik része volt).


A bibimbap koreai rizsétel. Forró kerámia edényben szolgálják fel, különféle feltétekkel, és egy nyers tojással. Mivel az edény nagyon forró ezért ügyelni kell, hogy ne égessük meg magunkat. A tojást bele kell tenni a rizsbe, és az egészet jól összekeverni. Amolyan sültrizs lesz belőle. Nekem ízlett nagyon, csak megint az volt a bajom, mint általában az összes étellel itt, hogy nagyon forró. Sokszor már az elején leégetem a nyelvem, és utána már nem is érzem annyira az ízeket.:) (ráadásul ez a forró tányér egész idő alatt forró maradt, így a rizs is folyamatosan forró volt. Áuu. Bár az egy előny, hogy az étel biztosan nem hűl ki ily módon.) A japánoknak nem tudom miből van a nyelvük, de ők így szeretik a dolgokat. Forrón, villámgyorsan.

A rizs evése közben szorgalmasan sütögettük a papírvékony hússzeleteket is, meg a hagymát, répát, és sütőtököt, amit mellé szolgáltak fel. Tényleg nagyon nagyon finom volt. Általában minden steakhouse-nak van különleges, saját készítésű hússzósza is. Ezt "tare"-nak hívják. Ha kisült a hús, ebbe érdemes belemártani, amitől csak még finomabb lesz.

Minden nagyon ízlett, az ára megint csak elrettentő volt, de egy párszor az életben azért megengedhetjük magunknak. Nagyon ritkán járunk étterembe egyébként is. Szerintem ide érdemes lenne majd valamikor megint elmenni. Jó volt!:)


A többi napot a szokásos módon töltöttük el.  Plusz, marhahúsosan. Nagy akciózás volt a szupermarketben, ezért olcsón tudtunk venni jóféle húst, jó sokat. Mostmár kicsit azért besokalltam tőle.:) Ma tuti nem az lesz a vacsora.

Nincsenek megjegyzések:

Ajánlott

Related Posts with Thumbnails