Frissítés:
Sajnos a youtube törölte az összes kis epizódot a sorozatról, úgyhogy a videót is levettem, mert üres lett...:(
Kár, pedig olyan jó volt nézni, mindig lehet rajta nevetni.
Ezzel a kis sorozattal tegnap ismerkedtem meg. Az alkotóját Yoshito Usui-t (51) a héten találták meg holtan a hegyekben. Valószínüleg túrabaleset, vagy öngyilkosság lehetett a halál oka.
Mikor először ránéztem a grafikára, meg a képekre, azt gondoltam: "fú, ez nagyon gagyi. Tényleg ezt szeretik itt olyan sokan?!". De nem ítélkezem előre...gondolni viszont csak szabad:)
Aztán párom youtube-on mutatott pár epizódot, és nagyon megtetszett. Bár tény, hogy a rajzok nem valami szépek, de egy vicces, és aranyos kis történet az egész.
Eredetileg ez egy manga volt, de azóta már anime készült belőle, meg videójátékok, meg egy csomó tárgy.
Egy nem hétköznapi óvodás kisfiúról szól, Nohara Shinnosuke-ről, akit mindenki csak shin-channak szólít. Írtó vastag szemöldöke van, nagy érdeklődést mutat az idősebb nők után, jellegzetes fenék táncokat lejt, és mindig tréfásan veszekszik szüleivel. Életét mutatja be, barátságokat, a felnőttek életét és a gyerekek lelki tisztaságát vicces módon. A wikipédia japán Simpson családnak nevezi, de szerintem annál jobb, habár sok poént nem lehet lefordítani, mert csak a japánok számára érthető igazán. De meglepődtem, mert elég sokat értettem mikor megnéztem egy pár részt.
Amikor először vetítették, nagyon sok szülő mérges volt, mert a rajzfilmben sok csúnya szó elhangzik, vagy éppen utalások vannak szexre és egyéb nem gyerekeknek való dologra, de idővel a családok nagy kedvence lett. És most sokakat sokként érte, hogy shin-chan megalkotója elhunyt. Munkája örökre megmarad.
Kicsit emlékeztetett néhány jelenet az öcsém által kedvelt Ebichu sorozatra:), persze shin-chan azért sokkal másabb jellegű rajzfilm. Szerencsére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése