Kedvenc sétálóparkunk a しおかぜ vagyis "sós szél"

Ez az a hely, ahol kutyusunkat sétálni viszem általában napi kétszer. Valahogy tényleg olyan az érzés, mint a neve, vagyis sós szél. Mig általában az utcák más részén nagyon meleg van és fülledtség, addig a sétálóparkban mindig van egy kis szellő. A fák árnyéka miatt pedig a nap sem éget annyira.
Ha az egész úton végigmegyünk az egyiptomi piramisoktól egészen a Fuji hegyig juthatunk. Persze csak képletesen.

Bár a képeken elég tisztának látszik a hely, mégis rengeteg a szemét, főleg a cigarettacsikkek, kutyakakis szatyrok, meg az eldobott üditős dobozok. Hát igen, már Japánban is ilyenek az emberek. A vizben is szokott úszni szemét, de úgy tűnik, ez nem zavarja a szülőket. Mivel a gyerekek a szökőkútban meg a többi kis pocsolyában szoktak megmártózni a nyári nagy melegben.

De kutyasétáltatásra kitűnő hely.

------------------------------------

Mostmár nem, de egész nyáron, ennek a bogárnak a hangját lehetett hallani. Gondoltam ezt is leirom érdekesség képpen, mivel ez is tipikusan jellemző Japánban. Itt úgy hivják, hogy せみ (szemi) vagy あぶらせみ (aburaszemi).

Nagyon éles ciripelő hangja van. Az első képen az már csak a bőre, levedlés után ilyen szépen, egészben megmarad, a végeredmény pedig az a szárnyas valami. Elvileg 7 évig vannak a földben, majd előjönnek levedlenek, és kb. 1 hétig élnek. Gyűjtöttem egy pár ilyen levedlett bőrt, és a falra raktam, mert kitűnően ottmarad. De aztán levettem, mert mégsem szép ilyen féle diszt rakni a falra...:)